Az első néhány év talán legizgalmasabb, legszebb feladata és kihívása  a Családfakutató szoftver megalkotása volt. Ezt még a Magyar Bálint vezette Oktatási Minisztérium kezdeményezte, tehát egy állami tenderről volt szó, amelyet a Virgo Systems megnyert. Az elkészült programban az volt a legszebb, hogy egy szimpla regisztrációt követően bárki fel tudta építeni a rendszer segítségével a családfáját, adatokat, képeket tölthetett fel. A kapott látványos eredményt, tehát magát a családfát, az ágrajzot pedig lekérhette egy fájlba, de értelemszerűen akár ki is nyomtathatta. 

Ilyen jellegű szolgáltatás korábban még Magyarországon nem volt, és ennek, illetve a könnyű kezelhetőségnek köszönhetően viszonylag sokan rámozdultak a szoftverre. Nagyon komoly víziók voltak azzal kapcsolatban, hogy ha majd sok tízezer ember fogja használni, akkor gyönyörűen kirajzolódik majd a hazai családok kapcsolati hálója. Ez persze lehetővé tette volna az ország történelmének, a társadalmi viszonyoknak egy teljesen más, eddig rejtett spektrumból történő vizsgálatát, ami mindenképp nagyon izgalmasnak tűnt.

Tényleg minden adott lett volna a komoly sikerhez, pláne, hogy a tervek szerint a középiskolások a tanulmányaik során is felépítették volna a saját családfájukat. Aztán jött az ombudsmani állásfoglalás, és az egész kezdeményezést hazavágta. A végén már ott tartott a dolog, hogy a szülőknek faxon (!) kellett levelet küldeniük az Országos Levéltárba, amin engedélyezték, hogy a gyerekük használhassa a programot. Ez pedig azt eredményezte, hogy a Családfa nem futotta ki magát, nem robbant akkorát, mint amennyi potenciál lett volna benne, teljesen méltatlanul még politikai csatározásokhoz is felhasználták, és szép lassan el is halt. Ha sikerült volna megvalósítani az alapkoncepciót, akkor ez abszolút értékteremtő és hosszú távon is működőképes szolgáltatás lehetett volna, és még a nemzetközi áttörés esélye is bőven benne volt a pakliban.