Előfordult, nem is egyszer, hogy a nagy világmegváltó ötletekből nem lett semmi, és egyik-másik projekttel csúnyán lyukra futott a Virgo. Az egyik legemlékezetesebb ilyen kudarc az Étterem.hu nevű weboldalhoz, szolgáltatáshoz kötődik, amelytől pedig nagyon sokat vártak. 2008-2009 környékén vágtak bele teljesen saját erőből, saját ötletekre alapozva ebbe az alvállalkozásba, amely egy komplex étteremajánló szolgáltatás lett volna.

Ebben benne volt, hogy a vendéglátóhelyek feltölthették az étlapjukat, megoszthattak minden kapcsolódó információt az érdeklődőkkel, és még az online asztalfoglalásra is nyílt lehetőség. A fogyasztók pedig értelemszerűen írhattak véleményt, és egyáltalán, kaptak egy jól használható, átlátható felületet, ahol egyszerűen válogathattak volna a szóba jövő helyek közül a különféle előre megadott preferenciák alapján.

A terv jó volt, ám mégis akkorát bukott, mint a kismalac a jégen, aminek több oka is volt. Az egyik, hogy a Virgo Systems akkoriban (is) humánerőforrás- hiánnyal küszködött, azaz egyszerűen nem tudtak elég energiát koncentrálni a fejlesztésre. Kalapálták néhányan a projektet, de ez talán kevés volt. A másik fő problémát az okozta, hogy meg voltak győződve arról, hogy a vendéglátóhelyek tulajdonosai, üzemeltetői partnerek lesznek ebben a dologban. Azt hitték naivan, hogy ha nem is pénzzel szállnak be, de legalább azt örömmel bevállalják, hogy a saját üzletükkel kapcsolatos információkat kezelik és feltöltik. Na, ez pedig totális tévedésnek bizonyult, ugyanis ezt a borzasztó véráldozatot nagyon kevesen vállalták be. Az Étterem.hu végül sosem futotta be azt a komoly karriert, amelyet eleinte megálmodtak neki. Bár végül is értékesítették, tehát veszteséget nem okozott, de az az igazság, hogy ez a kudarc néhány emberen máig sajtó sebet ejtett akkoriban.

A szoftverfejlesztői iparágra is igaz, hogy ha egyszer egy ötlet, megoldás bevált, akkor sokkal egyszerűbb az onnan szerzett tapasztalatokat hasznosítva egy hasonló projektbe belevágni, mint a semmiből felépíteni valami teljesen újat. A Virgo Systems például egy időben teljesen ráállt a tudakozó szolgáltatások fejlesztésére, azt követően, hogy a vállalat sikerrel abszolválta az Axelero-féle Online Tudakozó megalkotását.

Ezt hamarosan követte egy akkoriban újdonságnak számító SMS tudakozó, illetve a nagy dobás, az Arany Oldalak szoftverének elkészítése. Ez talán nem hangzik annyira izgalmasnak, mint mondjuk nukleotidláncokat átültetni az informatikába, de az az igazság, hogy egy ilyen jellegű alkalmazás fejlesztése korántsem pofonegyszerű. Ez egy tipikusan olyan szolgáltatás ugyanis, ahol a felhasználónak csak az tűnik fel, ha valami nem működik. Azaz, ha a program rossz ajánlatokat dobál fel, vagy ostoba módon pakolja a szeme elé a kérdésére felmerülő válaszokat, megoldásokat, úgyhogy a keresés optimalizálásra nagyon-nagyon oda kellett figyelni.

A Virgo tehát komoly nevet szerzett magának ezen a területen, és többek között ennek is köszönhette, hogy az Origo egyik csodafegyverét is rájuk bízták: a Szaklistát, amelynek az volt a célja, hogy Magyarország legteljesebb élő cégkereső szolgáltatásává váljon. Ide ingyenesen lehetett bekerülni, és számos előnyt kínált, például összekötötték a Magyar Telekom tudakozójával, azaz ha valaki ott keresett valamit, akkor jó eséllyel egy szaklistás céget dobott ki neki elsőre a rendszer.

A Virgo Systems életében mindig is szerepet játszottak valamilyen szinten a cégen kívüli befektetések: kisebb projektek, amelyekbe nem egy megbízatásként vágott bele a vállalat, hanem mert egyszerűen jó üzleti lehetőséget láttak benne a döntéshozók. Az első ilyen komolyabb kísérlet a DirektMester, amely lakossági és közületi ingatlanokhoz kapcsolódóan nyújtott gyorsszerviz-szolgáltatásokat. Egészen pontosan online mesterember közvetítő alkalmazás volt, tehát a segítségével a jónép a neten keresztül tudott válogatni a szakik közül.

Vicces, hogy egy ilyen szolgáltatás mennyire fontos is lehet, saját bőrükön tapasztalták meg a virgósok. Mikor új irodába költöztek, belefutottak a felújítással járó összes problémába: a megbeszélt időpontra nem érkezik meg a villanyszerelő, a vizesember mekkmesterkedik, és még sorolhatnánk. A Virgo által felépített online rendszer átlátható és könnyen kezelhető volt, és az volt az alapja, hogy sikerült megállapodni a Különleges Tudakozóval. Azaz, ha valaki felhívta a 197-et sopánkodva, hogy visszajön a vécéből a matéria, és mit lehet ilyenkor csinálni, akkor a DirektMesteren keresztül rögtön tudtak neki szakembert kínálni, és fel is tudták venni azonnal a megrendelést.

A DirektMestert végül gyönyörűen kifutotta magát, és annyira jól sült el a kezdeményezés, hogy végül az Otthon Centrum révén híressé vált Nagygyörgy Tibor érdekeltségi körébe tartozó Sindeq Befektetési Kft. vásárolta fel. A Virgo Systems tulajdonosai mind a mai napig párás szemmel emlékeznek a DirektMesterre: huszonpár évesen, saját ötletből építkezve húztak fel egy kis céget a semmiből, amely remek szolgáltatást nyújtott, és amely végül az ingatlanpiac egyik nagy cápájának figyelmét is felkeltette.  

Időről-időre felmerült, hogy egy-egy új technológiába beleássa magát a Virgo Systems, és az így szerzett tapasztalatokat pénzre váltsa, azaz értékesítse személyre szabottan megírt alkalmazások formájában.  Emiatt kezdett el foglalkozni a vállalat a K2 platformmal, amely egy .NET alapú folyamatvezérlő, folyamatirányítási rendszer, amelyben tehát különféle üzleti folyamatokat lehet definiálni, és nyomon lehet követni azokat.

A végső lökést az adta, hogy az egy T-Online-os feladat során az elemzések azt mutatták, hogy a K2 használatával lehet a leghatékonyabb munkát végezni. Úgyhogy végül is megszületett a döntés: a munkatársakat kiküldték Londonba egy K2 által szervezett fejtágító képzésre, ahonnan alaposan megokosodva tértek vissza.

A koncepció be is vált, hiszen rövid idő alatt több K2-re épülő projektet is futtatni kezdett a vállalat, többek között az akkor még létező AXA Banknak és az MNB-nek. A K2 és a Virgo Systems között egyébként érdekes módon megfigyelhető némi párhuzam. A dél-afrikai céget gyakorlatilag a Virgóval együtt 1998-ban alapították, szintén fiatal szoftverfejlesztők. 2002 környékén még nekik is csak 15 munkatársuk volt, és mára ők is óriásira nőttek a kezdeti időszakhoz képest.

Apró, de érdekes adalék: Itthon azért lehetett anno a K2 sikeres, azért voltak rá nyitottak a partnerek, mert a magyarországi Microsoft munkatársai mindig a saját BizTalk nevű szolgáltatásukat nyomták gőzerővel, ha humánerőforrás menedzsmenttel, munkafolyamatokkal kapcsolatos projektek kerültek szóba. Viszont a BizTalk erre nem igazán optimális megoldás. Az ugyanis egy rendszer-integrációs eszköz, amit meg lehet úgy „hekkelgetni”, hogy ilyen jellegű human workflow-ként is lehessen használni, de sosem lesz az igazi. Úgyhogy akkoriban nem volt az sem ritka, hogy a microsoftos mérnökök azért tépték a hajukat, hogy a sales szekció már megint eladta a BizTalkot egy olyan ügyfélnek, akinek nem biztos, hogy kellett volna, mert csak a gond volt az egésszel.

A K2 egy jó példa arra, hogy milyen módszerekkel próbálta és próbálja mai napig a Virgo Systems tágítani a korlátait, és ezáltal szert tenni újabb megbízatásokra. Miután először felmerült, hogy a cégnek foglalkoznia kell ezzel a platformmal, egy-másfél hónap telt el, és már le is tették az asztalra az első működőképes szoftvert a fejlesztők. Nem volt és most sincs idő arra, hogy hónapokig, fél évig rágódjanak egy kérdésen, lépni kell minél gyorsabban. Persze előfordult, hogy lukra futottak, hogy nem vált be végül valami, és olykor nyilván az is, hogy inkább elengedtek valamilyen kínálkozó lehetőséget. Nyilván ez utóbbinál az a kulcsfontosságú, hogy helyesen mérjék fel, hogy egy új technológia bevezetése mennyi ideig tart, és milyen költséggel jár. A Virgo Systems esetében egyébként világosan látszódik, hogy egy-egy új eljárás bevezetése az első két projekt esetében még kimutatható veszteséget okoz, és csak utána kezdi termelni a hasznot.

Az, hogy milyen technológiát használtak a Virgós fejlesztők az egyes megbízásoknál, részben tudatos döntés eredménye volt, de sokszor befolyásolta az aktuális trend vagy a divat – ami az informatikával összefüggésben ritkán használt kifejezés – a választást. Értelemszerűen az aktuális trendek befolyással bírtak erre is, de alapvetően az határozott meg mindent, hogy milyen jellegű a feladat, hogy pontosan mit kell csinálni, mit kell elérni.

A vállalat a kezdetektől használta fejlesztésre a .NET platformot, 2002 környékén kezdett foglalkozni a Javaval, ami azért elég komoly váltás volt, sőt a cégnek volt egy kudarcba fulladt köre a Ruby programozási nyelvvel is. Pedig maga az ötlet jónak tűnt, azonban nem tudta magát kiforrni a technológia a cégen belül, és volt egy-két necces projekt emiatt. Ennek az lett a vége, hogy a döntéshozók lemondtak a technológiáról, elengedték, és inkább PHP irányba fordultak. Konkrétan az volt a baj a Rubyval, hogy egyszerűen nem volt akkoriban a piacon elég szakember, a házon belüli átképzés is felmerült, de ezt hamar elvetették.

Volt róla szó korábban, hogy az első webes feladat 2002-re tehető, amikor az Est cégcsoport számára készített egy szoftvert a vállalat. Ezt követte többek között egy Budapest Banknak írt autókészlet-finanszírozási alkalmazás, amely már szintén internet alapú volt. De arra egészen 2005-ig kellett várni, hogy a magyar cégek, így a Virgo is eljusson oda, hogy olyan programokat fejlesszen, ahol már kiemelten fontos a mindenki által könnyen kezelhető és egyszerűen elérhető felhasználói felület.

Ez egyébként nem csak Magyarországon jelentett változó kort, hiszen például ilyentájt söpört végig a világon a vékonykliens őrület is. Azaz, hogy a nagy gyártók, így például a Sun Microsystems, azt találták ki, hogy minden vállalati partnerüknél, például minden egyes OTP fiókban letesznek egy kompakt külső munkaállomást, amelyen keresztül el lehet érni a központi rendszereiket. E virtuális desktop környezet előnye a hagyományos számítógépekkel szemben, hogy a klienshardver viszonylag olcsó, ritkán kell fizikailag hozzányúlni, és nem utolsó sorban a kényelem. Azaz, hogy a munkatársak bárhonnan is lépjenek be, mindig ugyanazokkal a programokkal dolgozhatnak, ugyanabban a környezetben, a szoftverfrissítéssel sem kell bajlódni, az összes mentés egy távoli szerverre kerül. Továbbá nem jelent biztonsági problémát egy céges gép elvesztése, hiszen azon semmilyen saját, elmentett adat nem található. Azonban ennek a technológiának alaposan betett a PC-k árának némiképp váratlan, de radikális csökkenése, és az operációs rendszerek folyamatos fejlődése, úgyhogy a vékony kliensek a komoly várakozások ellenére sem váltották meg a világot, és mostanra a globális IT- univerzum marginális szereplőjévé váltak. Ez is kiválóan érzékelteti azt, hogy  a kétezres évek elején mennyire instabil volt az informatikai környezet. A trendek jöttek-mentek, nem igazán lehetett tudni, hogy végül mi fog befutni, így mindent meg kellett ragadni, mindenbe bele kellett tanulni.

Az első néhány év talán legizgalmasabb, legszebb feladata és kihívása  a Családfakutató szoftver megalkotása volt. Ezt még a Magyar Bálint vezette Oktatási Minisztérium kezdeményezte, tehát egy állami tenderről volt szó, amelyet a Virgo Systems megnyert. Az elkészült programban az volt a legszebb, hogy egy szimpla regisztrációt követően bárki fel tudta építeni a rendszer segítségével a családfáját, adatokat, képeket tölthetett fel. A kapott látványos eredményt, tehát magát a családfát, az ágrajzot pedig lekérhette egy fájlba, de értelemszerűen akár ki is nyomtathatta. 

Ilyen jellegű szolgáltatás korábban még Magyarországon nem volt, és ennek, illetve a könnyű kezelhetőségnek köszönhetően viszonylag sokan rámozdultak a szoftverre. Nagyon komoly víziók voltak azzal kapcsolatban, hogy ha majd sok tízezer ember fogja használni, akkor gyönyörűen kirajzolódik majd a hazai családok kapcsolati hálója. Ez persze lehetővé tette volna az ország történelmének, a társadalmi viszonyoknak egy teljesen más, eddig rejtett spektrumból történő vizsgálatát, ami mindenképp nagyon izgalmasnak tűnt.

Tényleg minden adott lett volna a komoly sikerhez, pláne, hogy a tervek szerint a középiskolások a tanulmányaik során is felépítették volna a saját családfájukat. Aztán jött az ombudsmani állásfoglalás, és az egész kezdeményezést hazavágta. A végén már ott tartott a dolog, hogy a szülőknek faxon (!) kellett levelet küldeniük az Országos Levéltárba, amin engedélyezték, hogy a gyerekük használhassa a programot. Ez pedig azt eredményezte, hogy a Családfa nem futotta ki magát, nem robbant akkorát, mint amennyi potenciál lett volna benne, teljesen méltatlanul még politikai csatározásokhoz is felhasználták, és szép lassan el is halt. Ha sikerült volna megvalósítani az alapkoncepciót, akkor ez abszolút értékteremtő és hosszú távon is működőképes szolgáltatás lehetett volna, és még a nemzetközi áttörés esélye is bőven benne volt a pakliban.

A Virgo Systmesre az alapítás első pillanatától jellemző volt, hogy nagyon nyitottnak bizonyult még a legextrémebb feladatok vagy megkeresések irányába is. Az egyik különösen szokatlan ilyen eset egy állami közbeszerzéshez köthető, amelyet a Delta Csoport megnyert, és a Virgót kérte fel partnernek.

Konkrétan egy genetikus professzor munkájában kellett segédkezni, például nukleotid láncok vizsgálatát megoldani szoftveresen, informatikai alapú mintakereséseket végrehajtani, fehérjeláncokat azonosítani. Azaz csupa olyan dolgot csinálni, amihez korábban az égegyadta világon semmiféle köze nem volt a vállalatnak.

Az első megbeszélés első óráiban a virgósok csak kapkodták a fejüket, de teljesen belelkesedtek, és idővel tökéletesen beleszerelmesedtek a nukleotid láncokba. Végül sikerült kimódolni, hogy hogyan is lehet ezeket a munkafázisokat abba az informatikai világba átvinni, ahol ők jók. Annyira jól haladtak, hogy a professzor úr kitette az addig mellette dolgozó bioinformatikus brigád szűrét, mire a megbízó beijedt, hogy ezzel gyengülnek a pozíciói, és dobta a Virgót. Úgyhogy sajna ebből végül nem lett semmi, de ez is elég jól megmutatja azt, hogy milyen is volt a vállalat hozzáállása ezekhez a kihívásokhoz.

A Virgo egész történetének egyik legérdekesebb és legsikeresebb projektje a Társadalomkutatási Intézettel való közös munka, amely még a vállalat megalapítása előtt kezdődött, és ezt követően hosszú éveken át tartott. A cég a Tárki számára egy adó- és járulék-szimulációs szoftvert készített, amelyhez az adatokat a Központi Statisztikai Hivataltól, az APEH-től kapták, valamint saját kutatásokon keresztül szerezték be. Ezeket a program összegyúrta, elemezte, és ezt követően szimulálni lehetett vele, hogy milyen hatással lesz a társadalomra mondjuk egy-egy adónem vagy adójogszabály megváltozása. Tehát az alkalmazás képes volt megvizsgálni, hogy például mi történik a diplomásokkal, ha felemelik valamelyik termék ÁFA-ját. Hogyan változhat meg az anyagi helyzetük, mennyiben alakulhatnak át a fogyasztási szokásaik, hogy módosulhat az életminőségük. Emellett olyan finom részleteket is képes volt kezelni, mint például a családi pótlék vagy különféle egyéb támogatási formák. A végeredmény annyira penge lett, hogy a Pénzügyi és a Gazdasági Minisztérium is használta a döntés-előkészítési folyamatok során. Hogy a szoftver mennyire jól sikerült, arról mindent elárul, hogy még egy kormányváltást is túlélt, pedig olyankor azért elő-előfordul, hogy még a padlást is leseprik, nehogy maradjon bármi az előző garnitúrától.

Ahhoz, hogy hiteles információkat szolgáltasson, folyamatosan frissíteni kellett az adatokat, és ehhez elengedhetetlen volt a jó együttműködés a Tárkival, az intézmény pedig ebben tökéletes partnernek bizonyult. Itt nyoma sem volt az állami feladatokat oly sokszor jellemző tehetetlenségnek, bürokratikus akadályoknak, az egész sokkal inkább hasonlított egy remek, nagy kihívást jelentő, sok érdekességet tartalmazó tudományos projektre.

Az Origo, amely akkoriban még az Axelero (Magyar Telekom) leányvállalata volt, a merészen bevállalt Tudakozó sikeres halálugrása után kisebb-nagyobb feladatokkal bízta meg a Virgót, többek között a magyar Flickr, azaz a Fotótár nevű képmegosztó alkalmazás létrehozásával.

A Fotótár magában sem volt rossz ötlet, de ott lappangott mögötte az árnyékban egy mesteri terv is, amelynek a végső célja az ADSL- technológia bevezetése-elterjesztése volt a magyar piacon. Az ADSL  (Asymmetric Digital Subscriber Line – aszimmetrikus digitális előfizetői vonal)  a hagyományos betárcsázós modemes megoldásnál sokkal gyorsabb adatátvitelt tett lehetővé a telefonkábelen, és akkoriban az otthoni felhasználók számára a maximumot jelentette, ami a le- és feltöltési sebességet illeti. Az Axelero mint megrendelő pedig a kampányai mellé olyan konkrét szolgáltatásokat is fel akart mutatni, amelyekkel egyszerűen meg lehet mutatni, hogy miért is jobb a szélessávú internet a hagyományosnál, milyen új funkciók előtt nyílik meg a lehetőség a használatával. Ezért született meg tehát több ilyen szolgáltatás, többek között a már említett Fotótár, ami nagyjából úgy működött, mint egy digitális fotóalbum, illetve egy olyan alkalmazás, amelynek segítségével képeslapot lehetett küldeni valakinek a neten keresztül.

Ma már persze megmosolyogtató valahol, de akkoriban még teljesen máshogy használták az "átlagemberek" az internetet. Bár már voltak tapogatózó lépések az interaktivitás felé, hiszen már működött például az Index Fórum, ment a kommentelés az olyan tech oldalakon, mint a HWSW vagy a Prohardver, de a web jellemzően a tartalomfogyasztásról és nem a tartalom létrehozásáról szólt a tömegek számára. Voltak jelei annak, hogy ebbe az irányba is mozdulhatnak a dolgok, nem véletlen, hogy ekkoriban kezdődött a WiW fejlesztése is, de ekkora változásra talán senki nem számított.

A postás megbízás első időszakának kőkemény hajtása után lélegzetvételhez jutott a Virgo, de ezt a lehetőségen nem pihenésre használták, hanem azonnal elkezdtek új megbízatásokat is elvállalni. Ez egyben azt is jelentette, hogy egyre több új munkatársat vehettek fel, nagyobb irodába költöztek. Ennek köszönhetően, mikor két év múlva véget ért a munka az Integrált Posta Hálózat projektben, akkor a Virgo Systems már egy több lábon álló, stabil cégként fordult rá a második etapra. Ekkor a vállalat már nem alvállalkozóként dolgozott be különféle munkákba, hanem teljesen saját ügyfélkört épített ki.

Ezen időszak egyik legfontosabb állomása az Online Tudakozó megalkotása volt. Egyrészt a technológiaváltás miatt, hiszen ez volt az első alkalom, hogy Java programnyelven folyt a fejlesztés, másrészt pedig azért, mert a Virgo egy kis cégként, pusztán szakmai alapon, az utcáról érkezve nyert meg egy nagy kommunikációs tendert, amelyet ráadásul az Axelero, azaz a Magyar Telekom elődje írt ki. Erre azért mindenki felkapta a fejét, hiszen az egy dolog, hogy bevállalta, hogy meglepően gyorsan, három hét alatt leszállítja a szoftvert, de sikerült is tartani a határidőt. Ez pedig egy pillanat alatt felrakta a Virgo Systems-et a térképre, és megnyitott számos más telekomos megbízatáshoz vezető ajtót is.

Az ezredforduló környékén már látszódott, hogy a netes hírportálok, magazinok egyre komolyabb tényezővé válnak idővel, de a nyomtatott sajtó még megingathatatlan monolitnak tűnt. Az ingyenes programajánlók piacát ekkor a Pesti Est és vidéki változatai ellentmondást nem tűrően uralták. Nem túlzás azt állítani, hogy gyakorlatilag az egész ország ezeket lapozta fel, ha bármilyen nappali vagy esti programot keresett magának.

A kiadó 2002-ben a Virgo Systemst kérte fel, hogy készítsen egy olyan programinformációs háttérrendszert, amely minden korábbinál hatékonyabban, gyorsabban teszi lehetővé az egyes események, helyszínek bevitelét. Erre egy saját szoftvert, egy olyan intranetes alkalmazást hozott létre a Virgo, amely gyakorlatilag a közvetlen nyomdai előkészítést megelőző fázisig automatikusan elvégzett mindent, amire szükség volt, igazodva a Pesti Est dizájnjához. Egyébként épp ebben az időszakban indult el az Est.hu portál is, és az online verzió is ebből a szoftverből táplálkozott. Amellett, hogy ez egy igen komoly feladat volt, amit sikerült gond nélkül abszolválni, azért is nagy dolog, mert ez volt a Virgo egyik első internet alapú projektje. Mindenképpen komoly, súlyos mérföldkőről van szó, ami már jelezte, hogy a jövőben milyen irányba kell tapogatózni.

A Est tulajdonosai egyszer azt mondták, hogy egyébként ez volt az utóbbi pár évben az egyetlen sikeres informatikai projektjük. Pedig ez volt az az időszak, amikor a lapok mögött álló cégcsoportnak már volt saját rádiója (EST FM), taxija (EST Taxi), kávézója (EST Café) is például. Annyira erősek voltak, hogy a tízéves szülinapi bulijukra a komplett Széchenyi fürdőt kibérelték, ahova EST Taxik szállították a jónépet, aminek azért bárhogy nézzük, van svungja.

Ennek a projektnek volt még egy nagyon fontos mellékszála a Virgo Systems életében. A cég ugyanis itt dolgozott először együtt a megrendelői oldalról érkező Cseh Gáborral, aki  később az iWiw operatív vezetője lett, amikor a közösségi oldal már a Virgo égisze alatt működött.

A Postának végzett munka remekül példázza azt, hogy akkoriban általában hogyan is viszonyultak a cégek az IT- projektekhez, vagy mennyire voltak tudatosak azzal kapcsolatban, hogy mi is egy informatikai termék. Az IPH esetében a feladat annyi volt, hogy a korábban papíron végzett folyamatoknak megtörténjen az informatikai leképezése, és pont. Senki sem gondolta át a folyamatokat, nem volt igény arra, hogy egyszerűbbé, hatékonyabbá tegyék a struktúrát. És az is tény, hogy erre akkor és ott a Virgo részéről sem történt semmilyen proaktív kezdeményezés, a cég részéről sem merült fel semmi olyan ötlet, ami mondjuk arra irányult volna, hogy hogyan lehetne felgyorsítani a postai folyamatokat.

De akkor ez egy teljesen általános attitűd volt a szoftverfejlesztők részéről, és nem csak Magyarországon, hanem az egész világon. Nyilván mindenki igyekezett a lehető legjobb tudása szerint elvégezni a munkákat, ám ennél többet nem tettek hozzá. A Virgo számára mindenesetre abban az időben sokkal fontosabb volt a kifinomult szakmaiság, tehát hogy mennyire szép a kód, mennyire jól strukturált vagy mennyire jól karbantartató, de az, hogy a végfelhasználó ebből mit fog látni, csak nagyon hátul kullogott a fontossági sorrendben.

Mára viszont mindez megváltozott. A megrendelők is sokkal tudatosabbak lettek, jobban ismerik a lehetőségeket, illetve a korlátokat, a beszállítók pedig sokkal nyitottabbak az irányukba. Legalábbis a Virgónál így mennek manapság a dolgok. Ezáltal a két fél között a viszony átalakul, egyre inkább elmosódnak a határvonalak, aminek köszönhetően nő a bizalom, és ezáltal a hatékonyság. Sokkal inkább az lett mindenkinek az érdeke, hogy a közös munkából megszülető végeredmény minél jobb legyen, mint az, hogy mennyit lehet spórolni vagy nyerni egy-egy megbízáson. És ez nem csak az olyan zöldmezős, tehát nulláról induló webes rendszereknél működik így, mint például az Állás.hu, Joautok.hu, hanem nagyobb ügyviteli rendszerek fejlesztése során is. Ebben persze az is szerepet játszik, hogy már maga a web is másmilyen, mint 18 éve. És ebbe minden beletartozik: az alkalmazott technológiáktól kezdve, a netes alkalmazások felépítésén, feladatán át egészen odáig, hogy az emberek a mindennapokban hogy tekintenek a világhálóra. 

Rengeteg magyar kis- és középvállalkozás küzd azzal, hogy a vezetők, bár a maguk szakterületén jók, képzettek, de menedzsment végzettségük nincsen. Azaz soha és sehol nem tanulták meg azt, hogy hogyan kell hatékonyan vezetni egy vállalatot. Nyilván rengetegen vannak, akik idővel belejönnek a dologba, de odáig bizony sok buktatót kell legyőzniük.

Ezzel kellett megküzdenie a Virgo Systemsnek is, ahol a tulajdonosoknak saját bevallásuk szerint is autodidakta módon, saját kárukon tanulva kellett a menedzserpraktikákat felszedniük. Ez volt az az időszak, amikor simán előfordult, hogy például egy-egy komolyabb HR- probléma, azaz magyarul az alkalmazottak felvétele vagy elbocsátása előtt, napokig nem aludtak normálisan. Azért sikerült viszonylag hamar túllépniük ezeken a nehézségeken, hiszen ellenkező esetben mostanra már a Virgo földbe állt volna, de ehhez szükség volt arra, hogy felismerjék a menedzsment tevékenységgel kapcsolatos önképzések fontosságát. Kezdetben egyébként Szantner Attila volt a szakmai vezető, Petrovics Péter az ügyvezetői és értékesítési feladatokért felelt, Gordon Ákos pedig az egyes projekteket felügyelte, de később azért a szerepek, a feladatok eloszlása nagyjából kiegyenlítődött.

Ez a fajta attitűd, tehát az, hogy a vezetés felismerje és elfogadja a változások szükségességét, hogy ne ragaszkodjon mereven a bevált sémákhoz, mind a mai napig megfigyelhető a vállalat életében. Ennek egyik leglátványosabb példája az agilis módszertanra való áttérés a szoftverfejlesztés során, hiszen előtte tíz-tizenkét évig a cég az úgynevezett waterfall modell keretein belül végezte a projekteket. A két személet között radikális különbségek figyelhetőek meg, ugyanis a waterfall esetében az első pillanattól kezdve megvan egy merev váz, ahol az utolsó szögig megtervezett, specifikált szoftveres termék elkészítése a cél. Komolyabb változtatásra a projekt lezártáig nincs mód, emiatt könnyen előfordulhat, hogy az alkalmazás végső változatába olyan elemek, funkciók kerülnek be, amelyekre egyszerűen nincs szükség.

Az agilis módszer viszont sokkal rugalmasabb, sokkal inkább alkalmazkodik a fejlesztés közben felmerülő megváltozó igényekhez, felbukkanó nehézségekhez és lehetőségekhez. Ezáltal hatékonyabb a munkavégzés, és a végeredmény ideális esetben olyan lesz, ami az elvárásokhoz a legközelebb áll. Ám cserébe nehezebben tervezhető, és a korábbinál sokkal szorosabb együttműködést igényel a megrendelő, a projektvezető és a programozók között.

Maga az átállás egyébként korántsem volt zökkenőmentes, és az is tény, hogy a Virgón belül is voltak olyanok, akik tartottak valamelyest ettől a lépéstől. Az agilis módszer ugyanis tényleg alapjaiban tér el a korábban bevált, megszokott, egy évtizeden át már-már tökéletesre csiszolt munkamenettől. De végül bevállalták, és utólag már jól látszik, hogy ez egy remek döntés volt.

Az ezredforduló évének első napjaiban három, egymással baráti kapcsolatot ápoló fiatal, Gordon Ákos, Petrovics Péter és Szantner Attila elhatározta, hogy egyesítik erőiket, és a korábban már megszerzett informatikai-szoftverfejlesztői tapasztalatukra alapozva megkezdik a világ leigázását. Így született meg a Virgo Systems egy Szentkirályi utcai közepes méretű lakásban. Viszont kiscsillió más, hasonló kaliberű és ugyanilyen elszánt mikrovállalkozással (ma startupnak neveznénk) ellentétben, ők már az első pillanatban nagyvadakra indultak, ugyanis az ezt megelőző évek során ki tudtak építeni egy masszívnak tűnő kapcsolati hálót. Petrovics Péter konkrétan annál az Unisysnél dolgozott, amely 1991-es alapítása révén a legrégebbi mamutok közé tartozott a hazai számítástechnikai világban, és akkoriban az egyik legfajsúlyosabb piaci résztvevőnek számított.

Az Unisys erejét tökéletesen jelzi, hogy ők nyerték meg a korszak két kiemelkedő, ha nem a két leggrandiózusabb tenderét, azaz az OTP és a Posta informatikai rendszerének kiépítését. Ezek közül már egy is elég lett volna, sőt lenne ma is, bármilyen nagy cégnek, így nem csoda, hogy az Unisys hirtelen erőforrás problémákkal kezdett küszködni. Itt jött képbe a Virgo, amely tökéletesen alkalmas volt bizonyos részfeladatok ellátására. Ennek következtében a friss cég első megbízatásként azonnal az egyik magyar mamut alvállalkozójaként kezdett dolgozni egy kiemelt és brutálisan nagy projekten.

Bár a Postát mind a mai napig hajlamos a nép egy kézlegyintéssel elintézni, és az egészre egy kuplerájként tekinteni, ezt, azaz az Integrált Posta Hálózat projektet (is) kőkeményen odarakták. Amennyire lehet, előre kidolgoztak minden részletet, csak a pályázati anyag majd fél méter magas, több ezer oldalas dokumentumhalom volt, és a munkát is professzionális szinten szervezték meg. Ott ült 80-100 szakember, tervezők, fejlesztők, a menedzsment egy baromi nagy teremben, és tolták gőzerővel látástól-vakulásig. E hatalmas gépezet egyik kisebb alkatrészeként funkcionált akkoriban a Virgo Systems, és végzett különféle fejlesztéseket.

A kitűzött célt sikerült elérni, azaz rögtön egy nagy projekt organikus részévé válni, és ennek meg is lett az eredménye. Az első időszakban a három alapító gyakorlatilag éjjel-nappal dolgozott, a szabad hétvégét jó időre száműzve a naptárból. De még ez sem volt elég, és néhány hónap múlva a Virgo Systems behúzta első millióit, felvette első alkalmazottját, elköltözött egy nagyobb irodába, és ezzel a cég életében egy új fejezet kezdődött.

Hogyan lökte be a Posta a Virgo karrierjét? Lehetett-e az utcáról Telekom tendert nyerni? Milyen, amikor egy szoftverfejlesztő a másik oldalon áll? Miért is volt forradalmi az Online Tudakozó és a Tárki adószimulátora? Hogyan tehet keresztbe a világ legérdekesebb projektjeinek is az állami bürokrácia? Mindez kiderül az első nagyobb etap során. Emellett szó esik majd a WiW első, botladozó lépéseiről, a pesti estes és index rádiós kalandról, az ADSL legfontosabb üzenetéről, és hogy hogyan is szerethet bele egy programozó a nukleinsavakba.

Megvan a sztori a kisszobából induló, három srác által összehozott garázscégről, amelyik mára több mint 200 főt foglalkoztató hi-tech cégcsoporttá nőtte ki magát, ugye? Persze-persze, legyinthetne bárki, az Apple meg a Microsoft, mikor Bill Gates a papucsából csinált lemezmeghajtót, a megvalósult Amerikai Álom! Ez igaz, csakhogy egy ilyen történetért nem kell az Egyesült Államokig utazni, ugyanis ugyanezt összehozta egy magyar cég is. Ráadásul egy olyan vállalat, amelynek tevékenységét a fél ország ismeri, hiszen ők kalapálták össze a WiW-et, egyidőben a fél Origot, nekik köszönhető az Index Rádió, de az ő munkájukkal lehet találkozni akkor is, ha valaki most a Telenor, az Jóautók.hu vagy az Extreme Digital oldalán kószál.

Jöjjön tehát a Virgo-sztori, azaz hogy honnan indult és mivé lett mára ez a cég, amelyet csak  Virgo Csoportként ismer a világ. Ha minden jól megy, az elkövetkező egy-másfél évben hosszabb-rövidebb bejegyzések garmadájában futunk végig a bővülés állomásain, a fontosabb projekteken, az ugratókon és buktatókon, a sikereken és a kudarcokon. Emellett persze az sem maradhat ki, hogy e szűk két évtized alatt mennyit változott az ország, merre mozdultak az elvárások, merre lökdösték az ilyen vállalkozásokat a trendek, és hogyan lehetett alkalmazkodni az átalakuló külső körülményekhez. A hagyományos posztok mellett majd lesz egy rakat érdekes infografika, fotó, illetve megszólalnak olyanok is, akik együtt dolgoztak partnerként, megrendelőként a Virgóval.