Időről-időre felmerült, hogy egy-egy új technológiába beleássa magát a Virgo Systems, és az így szerzett tapasztalatokat pénzre váltsa, azaz értékesítse személyre szabottan megírt alkalmazások formájában. Emiatt kezdett el foglalkozni a vállalat a K2 platformmal, amely egy .NET alapú folyamatvezérlő, folyamatirányítási rendszer, amelyben tehát különféle üzleti folyamatokat lehet definiálni, és nyomon lehet követni azokat.
A végső lökést az adta, hogy az egy T-Online-os feladat során az elemzések azt mutatták, hogy a K2 használatával lehet a leghatékonyabb munkát végezni. Úgyhogy végül is megszületett a döntés: a munkatársakat kiküldték Londonba egy K2 által szervezett fejtágító képzésre, ahonnan alaposan megokosodva tértek vissza.
A koncepció be is vált, hiszen rövid idő alatt több K2-re épülő projektet is futtatni kezdett a vállalat, többek között az akkor még létező AXA Banknak és az MNB-nek. A K2 és a Virgo Systems között egyébként érdekes módon megfigyelhető némi párhuzam. A dél-afrikai céget gyakorlatilag a Virgóval együtt 1998-ban alapították, szintén fiatal szoftverfejlesztők. 2002 környékén még nekik is csak 15 munkatársuk volt, és mára ők is óriásira nőttek a kezdeti időszakhoz képest.
Apró, de érdekes adalék: Itthon azért lehetett anno a K2 sikeres, azért voltak rá nyitottak a partnerek, mert a magyarországi Microsoft munkatársai mindig a saját BizTalk nevű szolgáltatásukat nyomták gőzerővel, ha humánerőforrás menedzsmenttel, munkafolyamatokkal kapcsolatos projektek kerültek szóba. Viszont a BizTalk erre nem igazán optimális megoldás. Az ugyanis egy rendszer-integrációs eszköz, amit meg lehet úgy „hekkelgetni”, hogy ilyen jellegű human workflow-ként is lehessen használni, de sosem lesz az igazi. Úgyhogy akkoriban nem volt az sem ritka, hogy a microsoftos mérnökök azért tépték a hajukat, hogy a sales szekció már megint eladta a BizTalkot egy olyan ügyfélnek, akinek nem biztos, hogy kellett volna, mert csak a gond volt az egésszel.
A K2 egy jó példa arra, hogy milyen módszerekkel próbálta és próbálja mai napig a Virgo Systems tágítani a korlátait, és ezáltal szert tenni újabb megbízatásokra. Miután először felmerült, hogy a cégnek foglalkoznia kell ezzel a platformmal, egy-másfél hónap telt el, és már le is tették az asztalra az első működőképes szoftvert a fejlesztők. Nem volt és most sincs idő arra, hogy hónapokig, fél évig rágódjanak egy kérdésen, lépni kell minél gyorsabban. Persze előfordult, hogy lukra futottak, hogy nem vált be végül valami, és olykor nyilván az is, hogy inkább elengedtek valamilyen kínálkozó lehetőséget. Nyilván ez utóbbinál az a kulcsfontosságú, hogy helyesen mérjék fel, hogy egy új technológia bevezetése mennyi ideig tart, és milyen költséggel jár. A Virgo Systems esetében egyébként világosan látszódik, hogy egy-egy új eljárás bevezetése az első két projekt esetében még kimutatható veszteséget okoz, és csak utána kezdi termelni a hasznot.